Kedves naplóm!

Valamikor az ember azt gondolná, hogy jó, ha más családokhoz kerül. Velem szemben nem annyira. Amikor felkelek, általában mindig írok egy kisebb fajta gondolatot a kis naplómba. Ez most is így van, de már üvöltöznek, hogy menjek ki az istállóba. Az éjszakám egyszerűen olyan szörnyű volt, hogy visszasírom a szobámat. Egész éjszaka azt kellett hallgatni, ahogy a fiú üvölti a rock zenét a szobájában és egyszerűen nem tudtam aludni csak valamikor hajnali öt órakor. Ezzel viszont az volt a bajt, hogy már korán reggel 6 tájékán libbentek be a pincébe és közölték keljek, felcsináljak reggelit nekik én meg kaptam sima sajtos kenyeret és vizet. Nincs gondom a vízzel, de ők ugye mást ettek és másként kezeltek, ami rosszul eset. Nem adom, fel csak egyszerűen apu gondolat menetét nem tudom követni, hogy miért kerültem egy idegen helyre ahol nem csinálhatok semmit, és hallgatnom kell az elviselhetetlen hangját a srácnak. Egyszerűen megőrjít. Főleg azzal amikor „árnyból” elő jön, és az arcomba köpi, hogy te ezt nem tudod meg csinálni szánalmas. Nem szoktam törődni vele egyre jobban honvágyam van. Azt hiszem jobb, ha ennyit írok, most megyek, mert muszáj megcsinálnom az istállót utána még valami ehetőt is kellene csinálnom és valami érdekes dolog van előttem, amit meg muszáj lerajzolnom. Folyamatosan látok egy nőt magam előtt. Soha nem tudom ki az, de itt van. Néha.. úgy érzem, mintha én lennék az, de közben rájövök, hogy nem. Miből gondolom ezt? A nyakláncából, mert az enyémen valami Destiny van az övén meg az én nevem. Furcsa nem? Lerajzolom, mielőtt el felejtem, aztán tényleg megyek. Szép napot naplóm!

Kedves naplóm!

Nos, különös, a sors. A sorsa annak, hogy itt vagyok ebben a reménytelen helyzetben. Soha nem tudtam elképzelni azt, hogy milyen az embernek ez a része. Bámulni a gyerekeket, ahogy játszanak, és nem nevetik ki a másikat és nem nevezik ostobának és hülyének. Persze ez nálam tényleg igaz. Minden második ember, aki meglát, csak ezt mondja.

- Ostoba kölyök..

- Csak egy elmeháborodott…

Pedig tudom, hogy nem vagyok az. Apámnak soha nem beszéltem arról, hogy mit is csinálok legalább 34 éve. Ő csak vándorol és vándorol, és ha látom, akkor is csak félévente kétszer. Ő a nagy vámpír és soha nem tudom, mit csinál. Pedig állítólag engem szeret, akkor megmondja az igazat. Főleg arról ő miért lett vámpír és mi történt az óta mióta.. konkrétan kijelentette a következőt hidegen és ridegen: „Meghalt egy autóbalesetben azért, mert az orvosok mondták beteg vagy.”

Amikor kérdeztem milyen betegség arra már nem volt hajlandó felelni. Csak vállat vonva fogta magát és kiment a szobámból és én csak ott ültem az ágyon teljes egy magamban és közben egy rakat vámpír és egy lidérc őrzött. Soha de soha nem voltam képes semmire. Az iskolába is csak azért jártam, mert nem akartam otthon lenni. A fájdalmat elmondani nem tudom.Leírni egy naplóba talán megy, de akkor is nem értem mi ez. Születésem napjától kezdve ledátumozva hordozok rengeteg rajzot, aminek tudom valószínűleg felesleges és igazából nem tudom mi ez. Pedig.. a legtöbb rajzom állítólag megtörtént. Vannak dolgok az életben, amiben soha nem gondol bele az ember a véletlenek léteznek és létezni is fognak.. De nem.

Az ágyon elfeküdve végig gondolva a dolgokat kezdem elhinni az emberek szavait.

**********

Nyílik a kétszárnyú lakosztály ajtaja.Egy kócos hajú vámpír érkezik és húzza el a függönyt. Pedig már fent vagyok,csak szeretem a sötétet.

- Apád azt üzeni, hogy csomagolj.. – Rám mosolygott és a büszke egyenestartásával kivándorolt a szobából. A házunk egészen Spanyol ország legszélén volt. Egy hatalmas hófehér kastély, aminek minden része megnyugtató. A hegytetején volt így a felhőket is láthattam hiszen a szobám a 5 szintes kastélynak a legtetején volt. Távol apám hülyeségeitől. Amikor kiment Chase én csak pislogtam feléje. Nem tudtam hova véljem ezt nem.. Nagy nehezen kikászálódok az ágyból és a tükör elé lépek. Így ahogy állok és magam bámulom, a tükörben nagyon hasonlítok valakire. Csak soha nem tudom kire. Hogy milyen okból és miért.. pedig ezerszer gondolkoztam rajta. Egy virágmintás ruhát vettem fel erre a remek alkalomra majd becsomagoltam a ruháimat a virágmintás bőröndömbe.A barna hajamat összetűztem és elindultam a csomaggal lefelé.

- Nem teheted ezt!

- De tehetem a vérem.

- Légy szíves… Oliver gondolkozz teljesen megváltoztál veszélybe sodrod.

- Az legyen a lényeg, hogy eltűnjön innen.

A veszekedést meghallván nyugodtan érkeztem lefelé és nem sejtettem azt, hogy mire is készül apám. Csak néztem a nevelőnőmre, aki aggódva pislogott utánam. Mintha tudna valamit és arra várja,hogy elmondhassa.

- Légy szíves kísérd ki Camryt a hátsóudvarra. – Szólalt fel apám az egyik „nagy embernek” én meg csak vártam és igazából gondolkodóvá tett, mi történhetett.

Megvártam, míg lezajlik a veszekedés majd utána közölte indulhatunk. Elkísért az autóig ahol egy sofőr várt rám. A csomagot berakattam az autó ajtajához mentem majd azt vártam ő is jöjjön.

- Csak te mész én maradok..

- De miért? Mi történt?

- Semmi nem történt csak muszáj, hogy elmenj innen. Nem tehetek, róla sajnálom.

- De mit sajnálsz?

- Egy családhoz mész most. Darren tudja az utat. Viszonylag egész rendesek. Egy lidérc család. Van egy fiúk Abraxas aki egészen jó fej kivéve, amikor őrült és eléggé perverz. Ott fogsz tölteni egy kis időt..

- Mikor látlak?

- Nem tudom.. tényleg ne..

Könnyes szemmel beültem az autóba ő meg csak ridegen állt. Mintha nem hiányoznék neki rezzéstelen arccal bámult rám. Az ablakra tettem a kezem és nem akartam elmenni. Imádom az otthonomat és éreztem,hogy talán soha többé nem fogom látni.

Már egy ideje, hogy úton lehetünk, de nem is tudom, hogy mit képzelek erről a hely körülményről.

- Mindjárt megérkezünk.

- Hová?

- Szerintem, te nem akarod tudni és nemárulhatom el.

Beközölte ridegen, majd amikor megérkeztünk ő kiszedte a csomagomat. Csak egyetlen egy bőröndöm volt és némi pénzem is. Kiszálltam az autóból csak meg állt előttem Darren és előrébb lépett a családhoz. Ő váltott velük néhány szót és én csak figyeltem. Amikor odalépett hozzám csak annyit mondott, hogy:

- Itt fogsz maradni.. és majd egyszer csak érted jövünk. Fogadj szót nekik. – Azután tovább lépett. Apám nem hagyott semmiüzenetet, keresni fog e.. pedig egy gyereknek szüksége van az apjára. Még ha ugye más fajból és vérből származik. Én akkor is szeretem.

Mindenesetre odaléptem a családhoz,akik eléggé gorombán viselkedtek. Bevittek a házba megmutatták hol van a szobám és egy ruhát adtak oda nekem. Közöltem, hogy van sajátom mire a nő beközölte,hogy ha nem dolgozom ne is egyék. Kénytelen voltam hallgatni rájuk és akaratlanul is meg csináltam, amit mondott. Nem voltak szimpatikusak, sőt féltem tőlük már az első nap. A fiúk Abraxas az terrorizálni imádott. Látszott rajta és mindig azt a pillanatot várta, hogy oda jöjjön hozzám és közölje velem, hogy nem vagyok normális meg hasonlók. Nem foglalkoztam vele, de nem bírtam sokáig. Az első éjszakám az iszonyú volt. Földön aludni a legrosszabb dolog,amit az ember nem szeret és megalázó. Viszont kaptam hálózsákot, de az éjszaka hideg volt és a pincében nagyon sötét volt. Hiányzott apu és bármily furcsán hangzik Chase bácsi is. Azt hiszem, ennyit erről nem írok többet, mert még jönnek és azt is megtiltják, hogy füzetbe írjak. Jó éjt naplóm!

Spanyolország, 1938.Július4